2014. május 17., szombat

A tévedés prófétája







szállja alá mélytüzeidbe
s szívd tele tüdőd
azzal, ami nincs”










a tévedés, a nem-látás prófétája
vagyok, bízz bennem, én biztos
nem vezetlek sehová, és mellettem
nyugodtan halhatsz éhen a sivatagban
s még csak lelki békét sem próbálok majd
rád tukmálni; kitörő káromkodásaidat
nevezem majd imának, és megtanítalak,
hogy elveszni sem olyan egyszerű, ha az
a cél. fontold meg, sehol semmi
most-vagy-soha: csupa halasztható bukás
az út, mely nem vezet sehová.
égő áldozatunk a kihagyott lehetőségek
máglyája, füstje a kényszeres teljesítmény
hadd szálljon vissza teremtőjéhez, ha neki
a semmi kevés, bár szerintem
csak nem félt elszalasztani az esélyt,
hogy tökéletesnek alkosson meg minket.

2 megjegyzés:

  1. Reductio ad absurdum, avagy lásd mily kietlen a nincstelenség (nincses világ) és még inkább szomjazni fogod a picinyke csodákat észrevenni, a lehetőségeket értékelni.
    Alitta.

    VálaszTörlés
  2. Talán épp azáltal tudjuk tisztán értékelni a dolgokat, ha nem egymáshoz hasonlítjuk őket, hanem valamilyen furcsa módon a semmihez. A semmihez való hasonlítás lehetősége is egy csoda. Innen nézve tévedni is "teljesítmény".

    VálaszTörlés