hattyúk

Önnön hátam mögött várok,
hattyúszobroknak változást dobálok.

Itt delel a láz a háztetők árnyékában:
megszületek mának,
másnak, mániásnak.

Titok lakozik tréfáim rézfoglalatában:
rekedtség a szónak,
szárnynak, szélfúvásnak.

Szomjamra hamuízt lapoz a víz imája:
a tóban oldott vágyak,
tájak, hangyavárak.

Levendulamosoly a parti fényben:
elhantolt képkeretek,
csendek, menetrendek.

Nem látom az erdőtől a fákat,
hattyúk csipegetik a változásmorzsákat.