2016. december 2., péntek

Szuvenír




A szorost birtokló vár
felhőit markolom.
A nélküled számtalanságát

magyarázzák falai.
Tintát töltök borospoharunkba:
a nem-alvás éles ormait

kell egymássá hamisítanunk ‒
lecsapolni völgyeink
befagyott varangymocsarát.

Ha nem nézlek, ha vezetlek,
ha ordítok, ha csepegek,
te lépj, te várj, te lépj,

te várj, te táncolj!
Havat hozok neked Svájcból.
Csontjaimban őrzöm

szilánkos kristályait ‒
rám gondolj, ha
csillámló csúcsokról álmodsz!

Ne szelídségemre várj,
keress a káromkodásban!
Legyen nyugtalanságom

a te megérkezésed,
rejtélyem a te derűd!
Másik árnyalatomat nyújtom,

a fehérség alól kiszüremkedve
tinta-lila sorok
lúdbőrőznek bennem.

A test jégplakettjei lassan
olvadnak tulajdonoddá,
olvashatatlan dicséretté.



*Kép: Growing Rocks (Növekvő kövek), Jenny Core (http://www.jennycore.com/gallery/)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése