Stroboszkóp

sötét volt, aztán világosság és megint:

stroboszkóp.

mint csillagok évtriliárdok távlatából,

pedig csak emlékek szadoztak fel bennem,

s hulltak újra vissza a múltba.

végül is ugyanaz.

sötét lett, aztán világos: a hatodik nap.

s emlékszem, elkezdtünk játszani.

sorsvonalak vörös szőnyegén egymás felé,

s aztán egymás mellett, alatt, felett el.

születtek, s kialudtak csillagok.

egyszer éreztem, hogy nincs tovább, s te voltál szívemben

a vég.

végül csak ez a villogás,

s fényképkockák suhogása le és fel újra.