2015. augusztus 6., csütörtök

hallani szeretném...



minden szépség mélyén van valami embertelen (camus)


hallani szeretném az ágyad melletti könyvkupac halk mocorgásait neszezését miközben te vetkőzöl ahogy megrebben egy két betű és elpirul te nem gondolsz meztelenségedre és nem remegsz a gyönyörűségtől mint pizsamád mikor válladra érkezik és ájulással flörtöl a mintázatot gyakori ismétlődése teszi azzá ami a nyelvet jelentéstelivé a szülők és más nénik gügyögése az első évek letisztult még be nem fásult szürrealitásában annak ismétlődő szakadéka hogy te esténként így vedlesz át egyik formádból a másik megvalósulásba érthetővé teszi könyveid számára a vonzalom szükségességét és labirintusainak jégvirágos üvegfalait ha hallhatnám suttogásukat megtanulnék remény nélkül vágyakozni és a távolsággal együtt is elfogadni meztelenségedet

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép...

    Jutnak eszembe, régebb írt soraim:
    "Waiting for your Day,
    When I should leave you breathless


    When you will look at this FULL MOON,
    please,
    Forgive me if you will not find any of my love signs,
    though I am there,
    DE PROFUNDIS,
    in the reflection of the light,
    in the memory of the love,
    watching, out of My Hundred Pieces all over, which one will turn back to it’s place,
    but don’t worry, Honey, if none will...

    ahh,

    „Csak a szerelem”... (Presser G)

    Csak ez lenne...

    Csak ez ne lenne...

    Szóval, játszunk,
    de jó hogy játszunk!!!

    Instead of
    just simply searching eagerly
    Where,
    why and
    how should I offer you splendors of our passion,
    dreaming of the ultimate desire,

    Instead of
    looking back to our precious moments and not just those...
    not just now, but for ever
    with the power of „Now or Never”

    Vagy valami ilyesmi...

    És a metamorfózis gondolata engem is foglalkoztatott, egyszer-kétszer...

    Zsombor,
    nem ismerlek, de szüleid a világ legboldogabb köreiben vannak, hisz lehetnek...

    Érdeklődő üdvözlettel,
    Enikő

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Enikő!

      Köszönöm soraidat, reakciódat, figyelmedet. A bátorítást. Tényleg nagyon fontos mindez számomra. És öröm megtudni, hogy ezek a sorok megmozgattak benned valamit. Hiszen ez talán a legnagyobb csoda, hogy bár egymást teljességgel megérteni nincs esélyünk, mégis mondhatunk/írhatunk olyan dolgokat, melyek a másikban is összeállnak jelentéssé, és személyes tapasztalatként kelnek életre.

      "please,
      Forgive me if you will not find any of my love signs,
      though I am there"

      (én is köszönöm).

      Üdvözlettel,
      Zsombi

      Törlés