nedves cserepek tükrözik a felhőket
más távolabbiaknak
a macskakövek közt miniatűr
csermelyek
őszi hajnalban hajnalodik
a fák törzse
és az élénksárga halotti pagoda
a fényes teremben megszül anyám
és rám hagyja gyanakvásait
itt kitárt vaskapuk várják az újszülöttet
üres falak
üres képkeretekkel
a bőr felszínétől fájdalmasan
távolodik a meghittség
tágulnak a horizontok
az öntudat előszobájában
már várakoznak a szürke ballonkabátok
és vérvörös szoknyácskák
integetnek
én cinkosan üvöltök
* ide tartozik ez is: Márai Sándor – Premier (hang)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése