vitorlák

nélkülem koktélozik lelkem
hátát a kaszásnak támasztja
míg csontokat ások ki a homokból
várom a gond deres mormolását
hogy tovább

hogy lovak nyerítenek az orgonasípokban
és táncra kel tobozaiban a mag
a burkolatot csermelyek hasítják
és kibukik az élet ádáz torkaszakadta

tedd vágyaid a kosárba a kendőbe
a dobozkába a titkos rekeszbe
rejts végre valami személyeset
vésőddel a tenyér vonalai közé
karmold belém a bordák ívét
ide a víztisztító csatahajó tervrajza mellé

a figyelem falára tapadok
rébuszom kiötlőjének
fekélyes bélrendszere aggaszt
és igazán félnék ha lenne ahol

de itt csak virággumók a torokban
kivasalt ingek belső fehérjén
az izzadtság első cseppjei

már el nem engedhető kacatok
úszkálnak a használton kívül rekedt
liftakna gyomorsavában
ezt csak az időtlenség kerti törpéi
bírhatnák hunyorgás nélkül

a lelkiismeret csak az éjszaka tehetetlenségében
fürdik végre magához méltóvá

dobd ki a tavalyi borítékokat
és emlékeidet aggasd az ágakra
figyeld a szelet
vitorlák a megtalált szorongások