keserű nedv csurran
a száj olajfényes cserepein
szó és csók egyformán fáj
síkosít ápol
kiégett mész surran
az ér megnyílt mennyezetén át
titok és megszokás ugyanúgy váj
edz fényesít
üreges csend koppan
a tüdő bolyhocskáinak rokokó falán
nincs és van megfér együtt csak vár
pislog ásít
** kép: Paul Klee, Captive
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése