őszi fal

álmok feszes falainak
aljában kuporgok
fogaim közt recsegő vészhidak

magasba vágyó lábamat
a kövek és a malter
bizonyosságának támasztom

az ég szédül ha boldogságtól
cseppenő arcára nézek
kékre fagyó mosolyok kerete

a talajban a közeli város mocorgása
testekben süvítő vér zaja
de a hóhér türelmes jószág

bokrok alatt kuksol a hideg
magára húzva bársonytakaróját
elnézően mosolyog lélegzetvételemhez