álmok feszes falainak
aljában kuporgok
fogaim közt recsegő vészhidak
magasba vágyó lábamat
a kövek és a malter
bizonyosságának támasztom
az ég szédül ha boldogságtól
cseppenő arcára nézek
kékre fagyó mosolyok kerete
a talajban a közeli város mocorgása
testekben süvítő vér zaja
de a hóhér türelmes jószág
bokrok alatt kuksol a hideg
magára húzva bársonytakaróját
elnézően mosolyog lélegzetvételemhez
Gazdagsagod elbuvolo, halara int az eredet irant.
VálaszTörlés