Állatmese

00000. Az elefántok türelmesen mesélnek gyerekeiknek az állatokról.

00001. A kakas mindig a szemétdomb csúcsán kukorékol.

00010. A macska a kutya legjobb barátja, mert megmenti őt az unalom halálos karmaiból.

00011. Az unalom az állatok királya mióta az oroszlán kedvenc foglalkozása az ásítozás lett.

00100. A kakasok, ha nem félnek, nem is kukorékolnak, csak a tyúkokat benderészik, esznek és alszanak. De mindig rettegnek, így mindig járatják a csőrüket.

00101. A macskák kecsesen lépkednek, mert másképpen nem tudnak, és szabadok, mégis mindig megkeresik a kutyákat.

00110. A kutyák ketrecekben élnek és behemót mozdulataik vannak, és nem értik a macskákat, és nagyon bosszantónak találják őket, mégis alig várják látogatásukat. Azt a pár pillanat hancúrozást.

00111. Az unalom nem fél a hancúrozástól, mert sokkal nagyobb nála.

01000. Az állatfarmon a disznók arcán végül megjelenik az emberi vonás. Valaki mindig egyenlőbb.

01001. A tiszavirág nem húzza sokat az időt, nem ismerve az unalmat egy-kettőre meghal.

01010. Az elefántok barátai az unalomnak, lomhán bölcsek, ők ráérnek még később is meghalni. Addig is észreveszik mindezt, és mesélik gyerekeiknek.

01011. A baglyok is kihallgatják őket, s huhogva meditálnak rajta, de sosem értik meg.

01100. A sivatagok nagyon szeretik az állatokat, mégis üresek.

01101. Az elefántkölykek nagyon kívánják a tiszavirág pillanatait, de testalkatuk alkalmatlan hozzá, így remélik, hogy majd mikor újabb testet öltenek…

01110. A róka farka mindig lompos és vörös marad, a medvéé mindig rövidke.

01111. A kakas retteg a rókától ezért olyankor nem kukorékol, és szívesen áldozza tyúkjait a baromfiudvar érdekében.

10000. Télen minden állat fázik kint, ezért aki teheti, elhúzódik. A jegesmedvék nem. Megszokták.

10001. Az ember nem állat, ő mindent tud, és semmiben sem hasonlít az állatokhoz. De télen ő is fázik.