Második és harmadik nap (mely megelőzte az első napot)
A rá következő nap viszont nem ilyen egyszerű, és azután még nehezebb. Pedig nincs benne semmi összetett. Kezelje nagylelkűen a nehézségeket. Adjon időt magának a sikertelenséghez. Karolja fel csüggedtségét, hogy mindebből tanulhasson, és felül emelkedhessen.
De most mindettől csak ideges lesz, és elege van a süket szövegből, mert persze, hogy megy, ha az embernek jó napja van. Lépésről lépésre, pillanatról pillanatra így telik a nap, így veszíti el az irányítást és nagyon kevés ideje van még hátra, nagylelkűségre pedig végképp nem marad semmiféle tartaléka.
...
Aztán valamiféle isteni beavatkozás folytán egy pillanatra kibillent ebből a hozzáállásból; egy mosoly vagy egy pillanatnyi csend és vége az önkínzásnak, felszabadult béklyóiból, és már öröm számára visszatekinteni a napra, hogy mennyi minden történt, és még így is mennyi mindent élhetett át. Ez történt vajon?
...
Első nap (mely a második és a harmadik napot követte)
Eldöntötte, hogy megajándékozza a napját tíz perc holdsütéssel, fél óra csenddel, pár maréknyi türelemmel. Nagyvonalúságból, mert miért is ne... Egy teával, két verssel, a munka mellé Bach hegedűkoncerttel, és pár őszinte sor leírásával.
Mindettől viszont nem lett kevesebb ideje. Nem kellett jobban sietnie, sőt megengedhette magának, hogy kimértebbek legyenek a léptei, sokszínűbbek a rálátásai, és szélesebbek mosolyai.
Meg olyan is volt, hogy milyen jó, hogy a múltkor azt a másik, kevésbé optimális utat választotta, mert most már tudja, hogy ez a megoldás kicsit jobb annál, tehát ha új megközelítést szeretne, akkor más irányba lenne érdemes kutakodnia. De keresni alig ha szokott. Csak nagylelkű eszement, bolondos ötleteihez.
...
Aztán valamiféle isteni beavatkozás folytán a nap végén lelombozódott és úgy látta, hogy hiába volt nagylelkű, mert csak az idejét vesztegette mindenféle marhaságra, még jó, hogy valahogy túlélte a napot. Így történhetett?
...
... a "logikák" rengeteg szempont alapján csoportosulnak - mégis - nagyon nagy átfedéseket mutató osztályokba. A nagy és a kicsi logikája. A kisebbségi komplexus és a nagylelkűség. A zsugoriság és a bőkezűség. A sikerhajhászás és a türelem. A hála és az elégedetlenség. A horizont és a saját farkát kergető kutya. A rácsodálkozás és a rohanás. A mit szabad és a mit nem szabad. A miért és a miért ne...
...
"A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át."
-Pilinszky
...
