Kéznek
belseje. Talp, mely többé nem indul útnak,
csak
érzelemnek. Mely tartja magát a magasságnak
és tükrébe’
égi
utakra lel, mik mendegélvén
maguk
is utaznak.
Mely
megtanulta, hogy vízen járjon,
ha süllyedne,
források
felett tovalép,
minden utak
változtatója.
Mely más
kezekbe toppan,
hasonmásaiba,
mikből tájat
mesterel:
vándorol és
megérkezik otthonukba,
megtöltve
őket érkezéssel.
(Handinneres
Innres der Hand. Sohle, die nicht mehr gehtals auf Gefühl. Die sich nach oben hält
und im Spiegel
himmlische Straßen empfängt, die selber
wandelnden.
Die gelernt hat, auf Wasser zu gehn,
wenn sie schöpft,
die auf den Brunnen geht,
aller Wege Verwandlerin.
Die auftritt in anderen Händen,
die ihresgleichen
zur Landschaft macht:
wandert und ankommt in ihnen,
sie anfüllt mit Ankunft.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése