2014. június 17., kedd

Tenyér - Rilke fordítás

Kéznek belseje. Talp, mely többé nem indul útnak,
csak érzelemnek. Mely tartja magát a magasságnak
és tükrébe
égi utakra lel, mik mendegélvén
maguk is utaznak.
Mely megtanulta, hogy vízen járjon,
ha süllyedne,
források felett tovalép,
minden utak változtatója.
Mely más kezekbe toppan,
hasonmásaiba,
mikből tájat mesterel:
vándorol és megérkezik otthonukba,
megtöltve őket érkezéssel.

(Handinneres
Innres der Hand. Sohle, die nicht mehr geht
als auf Gefühl. Die sich nach oben hält
und im Spiegel
himmlische Straßen empfängt, die selber
wandelnden.
Die gelernt hat, auf Wasser zu gehn,
wenn sie schöpft,
die auf den Brunnen geht,
aller Wege Verwandlerin.
Die auftritt in anderen Händen,
die ihresgleichen
zur Landschaft macht:
wandert und ankommt in ihnen,
sie anfüllt mit Ankunft.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése