Metaszöveg

Minden szövegnek kezdenie kell valamit saját szövegszerűségével, kezelnie kell ezt a helyzetet valamiképpen.

Esetenként pont úgy, hogy fél vállról veszi ezt a vonatkozást, hogy felszínnek tekinti a mélységet, mondva, hogy "minden út egyforma: sehova sem vezet".*

Minden esetre a szövegiséghez való viszonyulás tudatossága általában nem része magának a szövegnek. Túlmutat rajta.**

A hozzáértők a rejtettet úgyis kifinomultabbnak fogják tartani a kinyilatkoztatottnál, a feltártnál.

A tudatosság képzete itt az olvasó, befogadó, értelmező elméjében képződik, mert honnan tudhatná, hogy a szöveg szerzője milyen tudatossággal alkotta meg művét.***

Így a befogadó szeme minden szövegből kiolvashatja ezt a megfogalmazotton túli üzenetet. Tehát: minden szöveg egyben metaszöveg is, ha úgy olvassák.

Olvassuk hát wc-papír reklámokból új hermeneutikánkat.

Ez talán kicsit túlzás, bár lehetőségként fennáll. Igazából csak annyi, hogy aki keres, talál - mármint ebben az értelemben. Mert pont a keresés hozza létre a keresettet.****


* Az idézet Carlos Castenadától származik

** Ha a szöveg be is számolna saját szövegiségének tudatosításáról, akkor ez az aktus újra egy további szintet tételezne, melyről nem beszélhet, így is maradna tehát vakpont

*** Az alkotói tudatosság kérdéséről bővebb elképzelés (vélemény) olvasható itt.

**** A befogadó figyelme és tudata alkotja meg keresése által a szöveg mondanivalóját saját szövegiségéről - a tulajdonképpeni metaszöveget.