az alkotó én magánya

Ami túl sok, az épp csak elegendő.

A túladagolás élteti, és emeli ki a nemlétből.

A tiltott mezőket érzi otthonosnak talpa, és arca ráncai csak az elfogultság porát fogadják be.

Az elfogultság elemelkedettséget jelent, távolságot: ez az alkotó én magánya.

Mert a halálon végül úgyis egyedül kell átesnie.

Önkényének sugárzása vonz és undorít.

Minden más fölösleges, használhatatlan és fakó.

A giccs* az a szép, ami szenvedés nélkül próbál kiteljesedni.

Üresség, mely nem kiüresedés eredménye, hanem a tartalom leplezettsége csupán.

Az áldozat hiányában elvetélt szent.

Ő a lét elviselhető könnyűsége.

A szép az elviselhetetlen.

Ami túl sok, az épp csak elegendő.

*A giccs, a szent és az abszurd témakörében további gondolatok itt.