jelentem

jelentem, hogy csak félelemből jelentem

hogy jelentés nélkül ez már semmit sem jelent

és mégis megjelentem

de...

nem göngyölgetni akarom

mit szúrós szemmel titulálnak

mindenható kultúrának

nem.

ez csak egy feltámadási előjáték

bevezetés a tagadhatóba

hogy tudd mitől félj, mikor megáll az óra

mert az anarchiának is sémái vannak

miközben metaforák építik a nyelvet

tépelődő kezek, mondom, tépelődő kezek

és nevezz csak intoleránsnak, de ezek után

én különbséget teszek

mert a hanyagság tetőfoka

az még nem művészet

nem tudom, hogy mi a lényeg

csak nem szeretném

hogy az én mágjámon is te égjél meg

ezért pár sort elmormolok

és utána hallgatok helyetted is

te figyelj csak nyugodtan másra

és ne légy utálkozó

hanem tanulj

tanulj remény nélkül utálni

és félve árulkodni az égre

mert az elhelyezés lehetősége

mondatja velem

meg kígyóbőrt vedlő

finnyás felelősségem

hogy nem saját az érdem

ha csukott szemmel kérdem

hány oldalú az érem

mire felszisszen megtagadott énem

minden igen egy fél nem

félnem kell, ha nézem

mi az, mi az, mi az?

hej-hó... haj-hó...

a vizen egy nagy hajó

a víz alatt egy kicsi hal

a halban egy mégkisebb ember

és a város süketebb, mint valaha

és rekedtségem egyre csak szabotál

hahó-hahó, hahó...

a lélekvesztő egy kisebb hajó

mely esély a lélek átcipelésére

hisz délibáb a teve vére

ha minden tengerfenék sivatag

gondolatom megakad

ami, nincs az szétszalad

hahó-hajó-haló

én hipnotizállak, és te vagy a csaló

ez meg sehova sem való

de azért érdekelne

nem gondolod, hogy ez mégis

túlzás nélkül túlzás lenne?

kezemben a mikrofon

mint bal pofon után egy jobb pofon

és én csak altatom

én meg csak altatom.

mert itt már annyi a fény

hogy jobb lenne nélküle

itt már annyi az eső

hogy inkább a száraz bor

itt már annyira menő

hogy tényleg megállok

az utolsó megállók...

én most már leállok.