csendes misét tart villámsújtott
ágaival egy korhadozó tölgy
bezárulnak körök e felhők árnyékában
mit halálnak nevez a szó
fel füstszerű kozmikus ködben
fényes ákombákomok ringatják az életet
reszkető görbékkel mélyebb szunnyadásba
őrült szavak öngyilkos pontba-rohanása
hogy elkezdődjön a mondat
farkasok súgnak titkos fájdalmat
a felhőkből gyúrt holdnak
türelmes álmodozókként keresik a választ
helyetted a szavak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése