varjak kárálnak a fákon
halálunk istene a zátony
...és csipát csepegtet
éjsorvasztó csipát...
(a szerelem gyöngyei
mit nyelvünk alatt
titkolunk silány érveinkkel)
szerintem nyertek a varjak
vak lennék és
nem kellene elaprózni az időt
(csigák másznak az évszázados
falon)
varjak kárálnak a fákon
kirügyező félelem a fájdalom
...leakasztani a kabátot
és az életben egyszer
őszintén reszketni...
(ha elmondom – kimarad
de megnyugszom a szótól)
szerintem nyertek a varjak
néma lennék és
nem kellene elaprózni a rettegést
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése