2014. november 16., vasárnap

varjak


varjak kárálnak a fákon

halálunk istene a zátony

...és csipát csepegtet
éjsorvasztó csipát...

(a szerelem gyöngyei
mit nyelvünk alatt
titkolunk silány érveinkkel)

szerintem nyertek a varjak

vak lennék és
nem kellene elaprózni az időt

(csigák másznak az évszázados
falon)

varjak kárálnak a fákon

kirügyező félelem a fájdalom

...leakasztani a kabátot
és az életben egyszer
őszintén reszketni...

(ha elmondom – kimarad
de megnyugszom a szótól)

szerintem nyertek a varjak

néma lennék és
nem kellene elaprózni a rettegést

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése