könnycsepp a komolyan törekvőért

mondani tanul a maradék-isten

a szavak nélküli mondatokat ismételgeti

a hidak alatt, utcasarkakon és padlások

törött cserepei közt.

nem háborgat

meghagyja az embernek a mindentudást

és a köveket meghazudtoló nem-tudást is...

a kövekben dobbanó

szó nélkül kidobandó

kíváncsiság és közömbösség marad csak isteni.

a mindentudó pedig csak áll a tükör előtt

önmaga helyett a tükör röhög

feltörekvő komolykodásának

képtelen filmkockáin –

köpne, ha köphetne

egy egész pocsolyányit.

ti vagytok a titok számomra

ti vagytok a maradék-isten

de a virágok nem

lágyítanak se szívet, se komolyságot –

továbbra sem...