a figyelem túloldalán

felfüggeszteni a közönségest
a magától értetődőt
eltávolodni az elsődlegestől

egyszer végre tengernek
nézni a cserepeket
és lelátókról figyelni a
függöny mögül leselkedőt

elidőzni a figyelem túloldalán
igen, illetlenül sokat maradni

hallgatni a városszonátát
az autók tülkölése
egy elhangolt fúvószenekar
és tompított színdobbanás
az esőcseppek játéka

a vénákban hallani ahogy
zongorába csomagolt melankóliával
tapétázzák a fák kérgét
és tovább időzni míg
zongorából faragott fakéreggel
melankóliázzák a tapétát

fáradásig mögénézni
és ilyen tekintettel kísérteni a járókelőket

a szemben süllyesztő bizalom
a mandzsetta gombján felkiáltójel
csendes feszes és méltóságteljes