Mottó:
"If you're going to try, go all the way.
Otherwise, don't even start."
(Charles Bukowski)
nem, nem lehetsz olyan, amilyen eddig voltál.
vannak pillanatok, mikor ráeszmélsz, hogy fel kell nőnöd... sokkal inkább gyerekké, mint felnőtté.
annak felelőssége, hogy gyerek légy. hogy átadd magad az életnek. hogy ne akarj minden egyes porcikáddal megfelelni, hanem a gyerek komolyságával játssz... rád talál egy pillanatnyi tisztaságban, mikor azt érzed, hogy felébredtél, és egy pillanatra látásod van.
ezt a pillanatot ne engedd el, önmagadat engednéd el. örökre felelős lennél azért a veszteségért, amit így magadnak és másoknak okoztál... mindazoknak, akik ezután kapcsolatba kerülnek veled.
azaz egy ilyen pillanatot se engedj el... mert folyamatról van szó, de annak lépcsői pillanatok álcájába bújva jönnek el hozzád, mint a régen várt ismeretlen vendég.
adj meg nekik mindent, amit kérnek, önmagadért teszed.
minden ilyen pillanat egy halálközeli élmény. légy hálás értük, sírj bátran, és ne merd szégyellni magad azért, akivé így válsz. (nem is fogod).
határozottabb leszel, kegyetlenebb, tudatosabb, tisztább...
lehet, hogy félni fognak tőled, lehet, hogy elmenekülnek mellőled, lehet, hogy nehézzé válik egy-két addig természetesnek tűnő kompromisszum... vagy már nem is fog érdekelni.
lassan, de biztosan ebbe az irányba vezet ez az ösvény. tudod jól.
csak figyelj... csak figyelj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése