(a videót készítette: Ugron Réka)
galambodzik az ég
hajolj át magadon
markold meg s
terítsd le
festővászonnal fonákod
szórakozott felsőbbrendűségedet
kend hozzá, ne károgj.
légy hálás a csillagközti
újrahasznosított
csendnek
hogy nincs más gesztusod
mint az önmagát fojtogató
kéz kitartottsága.
galambodzik az ég
szárnyaid tényleg nincsenek
de azért álmodd szisztematikusan
nullává magad, és a hiányt
amitől emlékként szorongsz
úgyis csak kitaláltad.
de inkább jelenben mondom
csak akkor őrülj meg, mikor
szabad, mikor
mindenki arra vágyik
hogy helyettük kitaláld magad.
galambodzik az ég
tedd idézőjelbe az arcokat
a menekülés szinonimáit
a vágy tószerű
honoráriumát.
hagyd a festővásznat s a gesztusokat
köpj inkább panorámát az ablakra
s keress érzéki gondolatokat rajta
s keress szorongást
minden szempárhoz.
galambodzik az ég
feszíts iránytalan
messzeséget
a fák közé
vagy csak kapcsold le magasságukat
mintha szomorúságodat
követelnéd tőlük vissza
szúrós tintavezekléssel.
galambodzik az ég
önmagát fojtogató szárnyak mögé bújik
mindhiába
tudja a ruhák alatti
meztelenséget
te csak hunyorogj, morfium – halálka
a szükség vetett partra – papírra
s túl fehér,
s túl sok, amit látsz
ahhoz, hogy kiabálj
s összevissza hadonássz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése