Amúgy a negatív mondanivaló sem tiszta, és végül is minden tisztaság erőltetett: a sok kacat olyan jellegű elrendezése, hogy az saját nem-létének illúzióját keltse.
Az unalom és önkény végső stádiumában arra fanyalodtam, hogy az ilyenszerű tisztaságot kutassam mélységeiben, giccsességében, valótlanságában, meg minden útközben felmerülő vonatkozásában - és micsoda szenvedélye ez az unalomnak.
Látomásaimban figyelek mindarra, ami nincs, hogy utolsó kívánságok megvalósulásaként térkép rajzolódjon egy sokak által rémisztőnek képzelt tájról, ami viszont kontextusunkban a kiábrándulás ellentettjeként tételeződik.
Meghatározott jellemvonásai vannak a meghatározatlannak is, legalább is úgy tűnik, hogy így őrizhetjük meg rendszerünk látszólagos konzisztenciáját. De mit is mondhatnánk szűkös fogalmainkkal a tágas semmiről, ha egyáltalán... és tulajdonságai mégis vannak, ha már ellentéte azoknak a dolgoknak, amikhez tulajdonságot rendelünk.
A hozzárendelés lehetősége is hozzárendelés ezért írok a tisztaságról és ennek virtualitásáról.
Egy másik látás megalapozásáért építünk le mindent és utasítunk el mindent, ami nektek - szent hitszegőknek - nélkülözhetetlen, illetve az értékesség mértéke. És végül ez a látás titeket is magába fogad, és bár értetlenül, de bármiféle méltatlankodás nélkül üdvözöl, sziasztok, bocsánat, izé, nektek: jónapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése