A rá következő nap viszont nem ilyen egyszerű, és azután még nehezebb. Pedig nincs benne semmi összetett. Kezelje nagylelkűen a nehézségeket. Adjon időt magának a sikertelenséghez. Karolja fel csüggedtségét, hogy mindebből tanulhasson, és felül emelkedhessen.
De most mindettől csak ideges lesz, és elege van a süket szövegből, mert persze, hogy megy, ha az embernek jó napja van. Lépésről lépésre, pillanatról pillanatra így telik a nap, így veszíti el az irányítást és nagyon kevés ideje van még hátra, nagylelkűségre pedig végképp nem marad semmiféle tartaléka.
...
Aztán valamiféle isteni beavatkozás folytán egy pillanatra kibillent ebből a hozzáállásból; egy mosoly vagy egy pillanatnyi csend és vége az önkínzásnak, felszabadult béklyóiból, és már öröm számára visszatekinteni a napra, hogy mennyi minden történt, és még így is mennyi mindent élhetett át. Ez történt vajon?
...
Első nap (mely a második és a harmadik napot követte)
Eldöntötte, hogy megajándékozza a napját tíz perc holdsütéssel, fél óra csenddel, pár maréknyi türelemmel. Nagyvonalúságból, mert miért is ne... Egy teával, két verssel, a munka mellé Bach hegedűkoncerttel, és pár őszinte sor leírásával.
Mindettől viszont nem lett kevesebb ideje. Nem kellett jobban sietnie, sőt megengedhette magának, hogy kimértebbek legyenek a léptei, sokszínűbbek a rálátásai, és szélesebbek mosolyai.
...
Aztán valamiféle isteni beavatkozás folytán a nap végén lelombozódott és úgy látta, hogy hiába volt nagylelkű, mert csak az idejét vesztegette mindenféle marhaságra, még jó, hogy valahogy túlélte a napot. Így történhetett?
...
... a "logikák" rengeteg szempont alapján csoportosulnak - mégis - nagyon nagy átfedéseket mutató osztályokba. A nagy és a kicsi logikája. A kisebbségi komplexus és a nagylelkűség. A zsugoriság és a bőkezűség. A sikerhajhászás és a türelem. A hála és az elégedetlenség. A horizont és a saját farkát kergető kutya. A rácsodálkozás és a rohanás. A mit szabad és a mit nem szabad. A miért és a miért ne...
...
"A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át."
-Pilinszky
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése