Giccs és abszurd

[fogalomzsonglőrködés Eliade-, Cioran-, Kundra- és Camus- foszlányokkal - és nem csak]

Az izotróp* téridő a profán. A szent a világ közepe. Az összefüggések és kapcsolatok lehetősége a szent. 

Giccs csak mindkettő hiányában létezik. A giccs a középszerűségtől kisimuló szent, a figyelem hiányától becsomósodó profán. 

De a giccs önszerveződés is és élet. Mert az élet maga az abszolút hiánya. Nem a nagybetűs abszolúté, hanem általában az abszolúté. Az általános és ideális felfüggesztése pár próbálkozás erejéig. Mert az élet, bármennyire is hihetetlen, de konkrét. És ezen konkrétság ütközése az abszolútra irányuló vágyakkal az abszurd. A konkrét a giccs. 

Az abszurd a giccsnek a szenttel és profánnal alkotott nem-kapcsolatának a tudatosítása. Egyféle képpen a giccs tudatosítására adott védekezési reakció, hogy nehogy már. Egy felszámolási kísérlet, mely minden lélegzetvétellel kudarcba fullad. Kis giccs nélkül az élet elviselhetetlen lenne – írja Hundertwasser. Rálicitálok: giccs nélkül az élet elképzelhetetlen lenne. 

A giccs átszállóállomás a lét és a feledés között, írja Kundera. Először is a lét az nem az élet, mert „Was ist sein?”. A lét sokkal inkább a szent, az abszolút. És ennek kisimulása a giccs. Pontosan. Akkor már a szimmetrikus kijelentést is megfogalmazhatjuk: a giccs átszállóállomás az üresség és a tartalom, a közöny és a kapcsolat között. A giccs az élet. 

Az abszurd ennek megragadása, ennek átérzése. De ne féljünk kimondani, az abszurd az egyik legnagyobb giccs. Ó, mennyire látszik benne a semmi csomósodása, mennyire pótolni akarja létével, azt a hiányt, amit jelent. Nem is jelent, míg összefüggést nem ragad meg. Már érzésként is összekapcsol idegen dolgokat, s rendező elvként kezd működni. Míg érezni véljük a világ megmagyarázhatatlanságát, máris magyarázunk valamit. Ha meg is maradunk pár percre a szakadék szemlélésénél, kapcsolatba kerülünk vele, megszelídít, még ha nyugtalanító marad is. 

Az abszurd az a giccs, ami nem akarna giccs lenni, és ez az akarás tartja életben. Végül is mindegy is. Hogy mindent elmossunk hát: az abszurd a giccs profánságának megszentelése és szentségének profanizálása.

*izotróp: nincs kitüntetett irány, azaz nincs középpontja sem az adott sokaságnak, amihez képest összefüggéseket fogalmazni meg.