amilyen a szavak viszonya a versben
olyan virtuális a végső mozdulatlanság
és a pontok kétes kiterjedései
a hasonlat rejtett árnyalatain tükröződnek
ajánlás ez a gyilkosok feszült figyelmének
túl a tudás és bölcsesség tompaságán
litánia az erőszak vérmes szeméhez
a kudarc bizonyosságának titkos forrásából
ha nem én lennék az isten, rohadtul félnék
mondja az úr, mikor hallja szavaim
de újra meg újra megnyugtatom, hogy én is
megáldanám őt felelősségből feloldozó
halandósággal
elkerülhetetlen lenne minden efféle nagylelkűség
mert az orgazmusok nyelve azonos
az absztrakciók szimbólumszövedékével
és a létezés remegéseit nem az emberek
alkotják
ha pedig ilyen alaposak szublimációink
hogyan fogadhatnánk be a reggel napjait
a tudathasadást okozó ébredést elkerülve
és mit kezdenénk a rengeteg fénykristállyal
álmaink lekapcsolt szobáiban
merad hát a vágyak lusta tékozlása
és háladal a gyilkosok kéjes pengéihez
mert a metafora tükrében az isten
épp most törődik bele az elkerülhetőbe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése