Az alkotás lényege mély rokonságban áll a szelekcióval. Az alkotó kiválaszt bizonyos összefüggéseket, nézőpontokat, létezőket vagy nem-létezőket a világból, és ábrázolja őket. Azért mondom, hogy a világból, mert számára mindaz, amit elképzel, elgondol, megél, stb. része a világnak - nélkülözhetetlen alkotóeleme létterének. Szóval kiválasztani - ez az első lépés. Azután valamiképpen ezt továbbítani, rögzíteni, mások számára is megélhetővé, észlelhetővé tenni.
És mi történik egy idézet esetében? Valaki olvas egy szöveget, és ezáltal megérik benne egy hangulat, vagy ettől függetlenül már rendelkezik egy hangoltsággal, és egyszer csak rátalál egy olyan részletre, ami "fején találja a szöget". Ekkor számára ez a hangulat lesz a világ azon kiválasztott része, melyet rögzíteni szeretne; és ha már amúgy is talált egy ennek megfelelő szöveghelyet, akkor természetesen adódik, hogy ezt abból kiindulva ragadja meg, ennek segítségével idézze meg.
Ilyen módon hiszek az idézetekben. Hogy sokszor pont a szelekció miatt nyitottabb értelmezési körrel rendelkeznek majd, mint eredeti szövegkörnyezetükben szemlélve.
Azt gondolom, hogy nem az a meghatározó, hogy a szerző mit kíván az alkotás által üzenni - ahogy az gyakran megkérdezésre kerül különböző elgondolásokból különböző oktatási intézményekben, annak ellenére, hogy a szerzők nagy hányada, mikor nekik merik szögezni ezt a kérdést, elárulja, hogy semmit sem akar üzenni, sokkal inkább kifejezni szeretne, mutatni, kérdezni...És nem is az a mérvadó, hogy a civilizáció, kultúra, társadalom, illetve más autoritást képviselő egyéni vagy közösségi szereplők mit szeretnének, hogy az olvasó ebből értsen...
Azt hiszem még az sem igazán lényeges, hogy a szerzőnek milyen függőségei, emberi problémái, különböző csoportok normáinak nem megfelelő viselkedésformái kerültek megnyilvánulásra élete során - bár ez igazán jó ürügy arra, hogy ne vegyük komolyan az olyan mondataikat, melyek rámutatnak gyarlóságunkra, vagy épp lehetőségeinkre (a két kategória gyakran egy és ugyanaz), melyeket könnyebb nem meglátni, és felelőtlenül tengődni tovább...
Véleményem szerint ezek fölött áll az, hogy miket indít el az olvasóban egy-egy mondat, miként segíti hozzá személyes felismeréseihez, a helyzetek autentikus értelmezéséhez és ezáltal személyes megéléséhez, illetve önmaga megfogalmazásához. Hogy találkozássá tudjon válni, és hatni tudjon. Ha pedig ez a fontos, akkor a jó idézet akár többet is érhet, mint a mű egésze; ahogy egy-egy alkotás is gyakran könnyebben válik személyessé, mint a világ egésze... épp a szelekció miatt. Ezért mondom, hogy idézni is alkotás.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés