próba

csak egy próba…

előadás, majd csak próba

mert a jó verset nem lehet megírni

végigjátszani képtelenség

a madarak is belevesznek rebbenéseikbe

s az éjszakák...

mire igazán megszülethetne

már rég halott

lejáratott szimbólumok tükröződnek a szemekben

minden mást elkerül a figyelem

a tenger fölött álló ködtől

nem látni a partokat

merre tovább

kire várnak a szirének a szorosban

nem lehet érteni

a lét fonala mentén mocorgó perceket

a mindent elsodró huzatot

csillagként világítja bolygó éveinket az idő

hódítsuk meg a felkeltét és a napnyugtát

nem tudod mi van

pedig a tücskök is érzik

a kallódás dallamát

igaz, más az árnyalat