az arc minden kollázs ősképe: megpróbál
semmire sem
hasonlítani, ezért van benne mindenből egy
kevés. mert a
kevesebb több is lehetne, és a nagyon kevés az
már szinte
semmi. üres lapokból vágom ki mindazt, ami én
vagyok, és
egy érintetlen ürességre ragasztom: negatív
teológia.
nem-létemben találom meg az istent, s ha
mögéje nézek: a fehér lapon fehér cafatkák. nem látom,
de ott vannak: pont mint az arcod…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése