a semmiből nem

egy-két karnyújtásnyi
tudatalatti harapdálja a pohár
peremét körbe-körbe, mint az
évszakok szívritmusa

koccanó üvegzománc-patália
reflexiófoltos abroszon

az albatroszok, mint megrebbenő kőtömbök
mint vijjogó fogaskerekek tekernék tovább
a filmszalagot, de kattog az egész
most tákolják bele az összefüggéseket
csempészik a giccset
most csempézik a naplementéket
s gondosan elhelyezik a bút’rokon a nippet

aztán továbbtekerik az albatroszok
az abroszfoltos reflexiót

s hiába harapdálja a pohár peremét
hiába tologatják orra alá a
kidolgozott filmet

mert ez a pár
karnyújtásnyi tudatalatti
a semmiből már nem enged.