szárítókötél

hitet szárítani a napon

felgyorsítani a lépéseket, de a légzés ritmusát ne

résen lenni az álmok idején

kifeküdni az emberek elé a járdára felnyitott mellkassal

bebizonyítani, hogy kilátástalanságunk bizonyíthatatlan

őszi levelekből varrni menyasszonyi ruhát

megkoronázni minden utcasarki zenészt

ráakadni a város alá temetett vadászmezőre

hétszer köszönni mindenkinek

mereven ragaszkodni a halhatatlansághoz

összegyűjteni végre a sóhajok harmatát

meglesni a filozófust fohászkodás közben

képeket gyártani a gyerekpanaszok emlékére

eltitkolni minden látszatigazságot

felfedni a vakolat alá rejtett mosolyokat

megszüntetni a világosságot egy pillanat látásért

hiten szárítani a napot