szinkópa

homlokom bádogján
belülről koppanó katarzis
neked szól, neked szól, neked szól
mindig csak azért is

abszurd és mennyei
élesen lágy
a ritmus csak játék
s hogy most feláldozom, hogy nem teljesül, az is
mert valami úgyis van: remegj és láss

bombázott temetők:
mellkasom, mellkasod.
titkom majd befogad
mállik a fal
előtte elítélt: nem kaphat golyót

ami süllyed az felemel:

a félelem bátor, hogy félni mer

az éjfekete

vicc

átlényegítő fohász

lehet

a sok szó csak keret

kérdést a válaszhoz

önnön lángjánál keres

veres

és szerpentines