üzemzavar

arccseppek ólma,
mint rémek bűnálma
simul fénytelenül
homlokomra.
csak ott ül.
semmi több,
nem száll fel a köd.
ne zavarjátok köreimet.
minden halott múltat temet.
ráncláncok kötöznek,
tartják kiszáradt kezek.
tudtam a halál nevét,
mikor madárseregként rebbent szét
minden, ami élet.
s csak néztem a mélyben a kéket.
arccseppek – kék? – ólma...

homlokom dallama
csak üzemzavar a szívben