etimológia

eszébe jut az első szó

mikor létrehoz egy kéz egy szemet

s lelket álmodik a test

lüktető kövek gurulnak

a kontűrök hívására hogy

képekké sűrűsödjön a látszat

csak figyeli a növekvő fákat

fagyott szívek alatt lapul meg a bánat

csigaszemre tapadó boldogság

árad össze-vissza az univerzumban

hetykén tempós gondolatritmus

sző magának nyúlós szálat

rettenetes jókedv irtja a bogarakat

elfelejtenek lélegezni örömükben

zsebében lötyög egy fohász

ha megtorpan kipottyan

nehézkes öntöttvas ima

kitakartságának síremléke

lóvá tett szamaritánus

nárcisz egy távoli kis-csillagon

nem hallja az élet zsivaját

széttöprengi saját csendjét

szilánkgalacsint görget az üveghegyre

jégkereszttel bandukol a golgotára

hite is lehetne vagy véleménye

kifordított vízcseppek süllyednek az égbe

merengő angyaltekintet fúródik a sötétbe

fekete, fehér és másféle árnyjátékok

maszatolják tovább a hangulatot

e szónak már csak átvitt értelme van

*itt található a vers 2013-ban a Helikonban publikált változata