2014. október 8., szerda
Múltképzés
Az idő megtart és kérgesít. Évek kormos trófeája a lélek, és tüzes kard a metsző emlékezet. Acélja éles és hajlékony, könnyedén feszes. Mellette minden próbálkozásom egy ügyefogyott kétbalkezes melléfogása, nevetséges teljesítménykényszer. Mármint nem csak az emlékezethez képest, hanem úgy általában az elmúlás egyszerűségéhez viszonyítva.
Taszítani kellene magunktól mindent, és lefogni a képtelenségek alvó szemét. És mégis elfogadva számolja fel látásunk a halott emlékeket, hogy visszatérhessen a múltképzés folyamatlabirintusába.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése