kockáztatom pillanataimat
inkább szólok bősz viharban
a tar domb őszi komorának
mint hogy a keleti bölcsek süket
fülét puszta ürességük miatt
nevezzem vájtnak
kacattal megrakott szekérkémen ülök
lóg a lábam és vigyorgok
a századok képtelen folyásán
a szivárgó idő szivarcsikkjeinek
eltaposott filozófiáin
kétségbeesésünk szabadság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése