határfeszegető fecsegés

5.6     "Nyelvem határai világom határait jelentik."

5.61d "Amit nem tudunk elgondolni, azt nem tudjuk gondolni; tehát mondani sem tudjuk azt, amit nem tudunk elgondolni."

Nyelvem határai világom határai. És ez nem csak annyit jelent, amennyit értettek alatta, amikor leírták, hanem annyit is, amennyit értek alatta, amikor értem. 

Vagyis végül nyelvem határai és világom határai bizonyos fura értelemben egybeeshetnek, de túl a puszta logikán, a szubjektum, vagy nem-létező-szubjektum világa kinyílik a nyelven, mint egy sejtmembránon keresztül, kommunikálni más világokkal. 

Azért mondom, hogy más világokkal, mert ha a nyelvünk különböző, akkor a világunk sem lehet azonos. 

Nem a szubjektum miatt vagyunk elkülönítve, legalábbis ez mondhatatlan, mivel a szubjektumról hallgatnunk kell. 

A nyelv választ el, épp ezért a nyelv teremthet kapcsolatot is. 

Íme a fecsegés szent törvénye: semmiségeket mondogatva próbáljuk tanulni egymás nyelvét, hogy megoszthassuk világainkat egymással...

6.54  "Az én kijelentéseim oly módon nyújtanak magyarázatot, hogy aki megért engem, végül felismeri azt, hogy értelmetlenek, ha már fellépvén rájuk túllépett rajtuk. (úgyszólván el kell hajítania a létrát, miután felmászott rajta.)
Meg kell haladni ezeket a tételeket, akkor látja helyesen a világot."

7       "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."

* Az idézetek Ludwig Wittgenstein Tractatus logico-philosophicus (Logikai-filozófiai értekezés) c. művéből származnak.