goromba voltál és hitetlen
kétségek gyötörtek és úgy rettegtél
hogy ez legyőzhetetlenné tett
szemeid barnájából kék fény sugárzott
aurád volt a mámor
gondolkodás nélkül voltál éles
és vágyakozás nélkül ellenállhatatlan
a táj felszínén szívedtől volt karcos az üveg
kottatartó voltál
és didergésükből menekülve
felgyújtották magukat
öledben a dallamok
lehettél volna antikrisztus
esetleg messiás
de megvártad a következő reggelt
így marad a feledés az alvás
és végül az élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése