"Hozzávetőlegesen szólva: két dologról mondani,
hogy azonosak - értelmetlenség;
és egyetlen dologról mondani, hogy azonos önmagával
- annyi, mint nem mondani semmit."
- Wittgenstein
gerezdekben a tengerszemek
mint tükörnéző öblös végtelenség
rejtjeleket keresnek, mint én egy másik téged
foszladozó tarisznyakötéllel vállamon –
a lerágatlan egyensúlyok titka
rekkenő vértelenség kövezi
a maratont futó futó útját –
kíméletes váratlansága a meg-nem-állásnak...
ez mentesíti: magánydalt ezért nem fütyörész
legalábbis erre gondol a költő, ha nézi
a várhatatlanság pedig godó maga
a tépelődés, a figyelem, a múlhatatlan el
fegyencnek lenni csodás teljességgel –
ahogy a szótlanság tág névtereken mulatoz
hátat forgat, nevet és sírt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése