1. A szabadság lehetősége, mint egy virtuális tér bezártságának - zsibbadtságunk révén lehetséges - nem-érzékelése...
2. És akkor még csak meg sem kérdeztem, hogy mi van, ha szabadságom az írás. Vagy jó, most már megkérdeztem, hogy akkor az van, hogy a gúzsba kötve táncolás misztikájának megfelelően létrejön egy egység a kényszeres bezártság és a választott bezártság között. Mi több e szűkös térben való mozgáslehetőség, mintegy a kontrasztból merítve erőt, kitörő derűvel nyugtázza e mocorgást. És ez nem csak az írás logikája - akkor sem, ha jelen aktusom során primer módon ezen formában nyilvánul meg.
3. Sziszüphoszt pedig boldognak kell elképzelnünk. És Arlequin kinevetheti a királyt. És Diogenész azt kéri Nagy Sándortól, hogy álljon félre, mert eltakarja a napot.
4. Nevezzük ezt szabadságnak. Vagy nevezzük hibbantságnak. Ők nem normálisak. Igen, a szabadság potenciális kábulatai gyakran a másságból keletkeznek, az új lehetőségek megcsillanásából. A választás beláthatatlan mezejének tágas levegőjében rejlik az a narkotikum, melynek befolyása alatt elérjük azt a bizonyos zsibbadtságot.
5. Az improvizáció felsejlése késztet játékra, mely maga után vonja a játékot szabályozó zártságok átértékelését. A ketrecből így válik játszótér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése