valahol

romos templomfal

védené a törékeny esőt

a felhők napfonta esernyők

akarástól toporzékoló szívek

olvasnák fel zsoltáraikat

a pocsolyák szórakozott lábtörlők

féltékeny félistenek

tapadnának a kősziklákra

a tobozok faragott könnyek

rozsdabarna álmok

tapogatódznának hit után

a hegyek kővé dermedt imák

levedlené a fájdalom

sajnálatos pátoszát

a patak átszellemült kanóc

szellővé illanna

a kiszabott távolság

a köd formátlan szonett