bonyodalmakat szeletel
a felhők recés körvonala
örömkolomp lóg fölöttem
kergén kongjon csak magában
szívujjaim elhatárolódnak tőle
mint minden elérhető veszettségtől
bőr feszül a résekben
végigpörgő dobbanások
kísérleteznek az újraélesztéssel
megtorpanás nélkül lebeg körül
kiszimatolt lelkesedésem
majd megbotlik a fény sarkában
és csordogálva zuhan sugármentén
levelek zárt zöldjére daloló vésőként
lábnyompocsolyákba csobbanó üstökösszilánk
visszafogott mozdulatokban fürdik a táncparkett
a pázsiton mészként száradó heroin a test
próbababák és antik torzók
ujjonganak így zegzugos tájakon
realitásuk távol áll
a szív érintésétől
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése